A menekülés

Hát, drágáim, nagyon eltévedtünk az én kis telkecskémen. Misi már a kalapját rágcsálta, hogy hogyan is fogunk hazajutni. Pedig meg mernék esküdni, hogy a térképen jó irányba haladtunk! Szerencsére Marikám tárcsázta a 911-et, és rögtön jöttek is a légimentősök. Nagy meglepetésemre Hadovány Flóránt vezette a repülőgépet, akivel mindig együtt ugrottunk távol a teremugró RT falai közt. Senkivel sem tudtam olyan távolra ugrani, mint ővele. Jókat beszélgettünk, közben pedig megkezdődött a kimenekítés. Először az én barátságos kerti kutyusomat húzták fel a helikopterre. Szegénykém nem túl jól viselte, ámde meglátott engem, és rögtön jobb kedvre derült, ahogy az a képen látható. Ungvári Igor pedig végre megszerelte a villanyt a kerti bódémban.

Új megálló: A mocsaras

Szerbusztok drága lelkeim! Elértünk a következő uticélhoz, a kerti mocsaras részhez. Bevallom, nem is sejtettem, hogy ilyen ilyen is van az én kertecskémben. Teréz is megcsodálta, olyannyira, hogy beleesett az egyk kedvenc fasírtja. Igor sebesen lekapta, hogy legyen egy jó emlékünk. A végén azért sikerült kihalászni Teréz kedvenc, fűszeres-göcsörtös fasírtját.

Kerti kikötő

Szerbusztok! Teréznek hála kiszabadultunk a barlangból, és észa felé vettük az irányt. Láttunk sok szép jót a telken, de sajnos megint sikerült eltévednünk, és  a telek szélén kötöttünk ki, egy szép kikötőnél. Itt Ungvári Igor és a kerti kutyus megcsodált egy szentjános bogarat. Láthatóan nagyon örültek neki. A kutyus is egyre jobb állapotban van.

Telki kirándulás. Első megálló a cseppkőbarlang!

Elhatároztuk, hogy Én, Marikám, Teréz, és a Misi, elmegyünk egy kicsit kirándulni az én telkecskémre. Bevallom őszintén, még nekem sem volt alkalmam felfedezni az egész telkemet, de szerencsére Ungvári Igor felajánlotta, hogy csinál térképet, és kameráz. Így már 5-en lettünk. A térkép birtokában bizton állíthatom, aranyoskáim, hogy már nem tévedhetünk el! Igor úr igéretéhez híven csinált is pár fotót. Ebből most egyet megosztok minden kedves olvasómmal. Íme:

A kutyus jobb állapotban

Szervusztok aranyoskáim! Amint azt a lenti képen is láthatjátok, a kutyus állapota szépen javul, most már csak akkor akarja megenni a kezemet, ha végképp nincs nálam semmi jó falat. Ilyenkor persze gyorsan hazaszaladok egy kis frissensültért, hogy az én drága jószágom nyugodt legyen. Ez a kép a telek egy távolabbi pontjában készült, épp a határainál. Kicsit arrébb már Klementén Dániel telke van, aki mindig csak azt a kis hosszúkás levelű növényt ülteti a telkén. Mit mondjak, elég egyhangú, de hát ki vagyok én, hogy beleszóljak. Az én életem viszont egyre eseményteljesebb, holnap ugyanis Marikámmal, a Misivel, meg a Terézzel túrázunk egy jót, itt az én kis telkecskémen. Bejárjuk az egész telket, közben pedig jókat lakmározunk Mari híres zsírszufléjéből. Ez lesz ám a móka! Már alig várom.

Kiderült a kutyus baja!

Nos, kedveskéim, elvittem a kutyust a Buhám Béla doktor úrhoz, aki megállapította, hogy a kutyuskám habzó szájharmóniában szenved. Fel is írt egy gyógyszert, amit majd naponta kell adnom a kutyusnak. A kórházban készítettem is egy fotót a kedves doktor úrról, aki épp a jegyzeteit nézte, és nagyon csóválta a fejét. Remélem nem lesz semmi baja az én drága egyetlen kóbor kutyusomnak!

Beteg a kutyus

Hát drágaságaim, Máriának jó megérzése volt, sajnos szegény kutyus tényleg elég betegnek látszik. Holnap el is viszem őt a Buhám Béla doktorúrhoz, akiről egy képet majd mellékelek, mert kedves ismerősöm, és nem szeretném, hogy a neve feledésbe merüljön. Ma megint kimentem, szép volt az idő, és kötögettem is egy sort. A kutyuskának viszont egyre több fehér hab van a száján, kezdem félteni őt. Még írok a fejleményekről, kedveskéim, kövessétek figyelemmel a blogot!

Rakoncátlan kutyus

Nahát, ez a rakoncátlan kutyus! Miután megcsináltam ezt a blogot, ki is szaladtam gyorsan a telekre, hogy megnézzem, hogy van az én kis kedvenc állatkám. Nem találtam meg őkelmét sehol, ere nem elbújt előlem?! Egy Pongrácfa odvában kuksolt, de én észrevettem, és gyorsan kihúztam onnét. Sajnos rosszkor zavartam meg, ugyanis éppen aludt. Odakapott a kezemhez, de én gyorsan elrántottam, és már adtam is oda neki a friss zsíros Szelencei kolbászt. Jóízűen megette, még vakkantott is egyet! Ezután tovább álltam kötögetni, mert még van egy befeljezetlen Hóngváry Sáfrány féle hímzésem.

Szerbusztok drágáim!

Gondoltam én is indítok már egy blogot, ahogy azt kedves barátnőm Mária is teszi a http://zsirreceptek.blogspot.com/ - on. Én egy nagyon kedves öregasszony vagyok, és van egy elég nagy kiterjedésű telkem, azon pedig egy kerti kutyuska, őt szoktam szabadidőmben etetni. Sajnos kóbor szegény, és néha az ember kezét is majd leharapja a kajáért. Én azért nem ítélem el, hisz sanyarú sorsa van szegénynek.  Az alábbi képen láthatjátok, amint nagyon jól elvagyunk a telken. Minden le fogom írni, hogyan telt a nap az én kedves kutyuskámmal.