Juliska okos
Rozi és a kerti kutyus történetei
2012. augusztus 12., vasárnap
Tanulnak a gyerekek
Szerbusztok, aranydrága lelkeim! Sokat gondolkodtam és úgy tűnik, hogy Juliskáról és Ödönkéről kevés szó esik, pedig hát őket is nagyon szeretjük ám! Éppen ezért, most minden kedves olvasómmal megosztok egy nagyon jó hírt: Juliska iskolás lett. Igen, az én egyetlen, fürtös hajú unokám végre elkezdte tanulmányait. Biztos vagyok benne, hogy így már nem lesz belőle utcaseprő. Ha mégis, akkor nálam nyugodtan kitakaríthatja a szemetet, nehezen bírom én ezt derékkal már! Jut szembe, aminap éppen a kedves Juliskámnak főztem a bogollér zsírszaftomból. Megette mind egy szálig. De hát nem csodálkozom, hiszen ő már csak az én kedves, gömbölyded kisunokám. Rengeteg zsír csörgedezik az ő ereiben, és erre én nagyon büszke vagyok, főleg hogy most már okítják is az iskolában. A lenti képen épp jelentkezik, mert tudja a választ arra a kérdésre, hogy hány zsírcseppet eszik egy tyúk naponta. Hiába, le sem tagadhatná, hogy ő az én hőn szeretett Juliskám!
2012. augusztus 11., szombat
Egy kis baleset a kerti alpokban
Szerbusztok, arany drága virágszálaim! A minap éppen azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha ellátogatnék a tele alpoki részére. Gondoltam, egy kis magaslati levegő jót tenne megfáradt csontjaimnak. Gondoltam, hogy felviszem magammal az én drága aranyos kis kutyuskámat, neki is nagyon jót fog tenni a hegyi levegő. A felvonóval mentünk fel, amit még az ük-ük-ük nagyapám, Zarándoki Baltazár épített. Sajnos a kutyus nagyon rakoncátlankodott a felvonóban, ugyanis egész idő alatt azt a szelet Hósárföldy oldalast akarta, amit csak fent szerettem volna odaadni neki. Meg és lett az eredménye ennek a rakoncátlankodásnak! A liftben úgy gondolom kilazulhatott az eb műfogsora. Ahogy kiugrott a felvonóból az állat, rögtön kiesett a fűre a műprotézis. Órákat keresgéltem a fűben, míg nem végre megtaláltam. Miközben próbáltam visszaadni hűséges ebem fogát, végig a kezemet marcangolta a fogínyével, így egy kicsit nehéz dolgom volt. Szerencsére sikerült visszatennem a helyére, így abban a pillanatban feljavult a kedve a megfáradt kutyuskámnak. A nap végét egy egészen különleges dologgal ünnepeltük meg: Kutyapezsgővel! Nagyon örült neki az én lelkem, ki is itta a tartalmát izibe! Nagyon ízlett neki a vecsés csirke ízesítésű ital. Az útra Ungvári Igor is eljött velünk, ő készítette a képeket. Így aztán most megosztom megosztom veletek az úton készült emlékeket, aranyoskáim:
A fogsor keresése
A finom kutyapezsgő
2012. augusztus 8., szerda
A kerti kutyus új fogai
Szerbusztok, aranyoskáim! Sajnos nagyon régen nem jegyeztem be semmit erre az internetnaplóra. Most viszont úgy érzem eljött az ideje, hogy egy nagyszerű dologról számoljak be nektek, kedveskéim! A kerti aranyos kis kutyuskám új fogakat kapott! Immáron megint meg tudja rágni a gőzvecsélt pacalpörköltet, amit annyira szeret. A portézis úgy lett kialakítva, hogy laposak legyenek a fogak, ezáltal nem tud olyan mélyen belém harapni őkelme. Nagyon örül az új fogsorának az én drága kis ebem. A múltkor például addig rágcsált valamit, amíg észre em vettem, hogy teljesen elzsibbadt az álla. Ezután egész álló nap tátott szájjal jött utánam. Szerencsére adtam neki a Hergözvégyi Iván-féle Lapátarc termékből, ez rögtön helyrehozta a vérkeringését. Végezetül itt egy kép a szeretett Buhám Béla doktor úrról, aki a műprotézist csinálta:
2011. február 5., szombat
Kerti Kutyus fogtalanítva
Szerbusztok drágaságaim! Bár nagyon régen írtam erre a blogra, de jó hírrel szolgálhatok nektek. A kerti kutyusom teljesen kigyógyult a betegségéből. Most már csak a szeme izzik kicsit vörösen, de Buhám Béla doktor úr szerint ez hamar eltűnik majd. Sajnos a kutyusom még mindig elég agresszív, ezért kihúzattam a fogait egy régi ismerősömmel, Dr. Gránát Áron állatfogorvos úrral. Így már nem tudja megharapni a kezemet ez az átokfajzat! Így sajnos fel kell neki darálnom a híres bölénylepényhúsomat, amit Zuchten Schafttal szoktam meghinteni.
2010. november 10., szerda
A menekülés
Hát, drágáim, nagyon eltévedtünk az én kis telkecskémen. Misi már a kalapját rágcsálta, hogy hogyan is fogunk hazajutni. Pedig meg mernék esküdni, hogy a térképen jó irányba haladtunk! Szerencsére Marikám tárcsázta a 911-et, és rögtön jöttek is a légimentősök. Nagy meglepetésemre Hadovány Flóránt vezette a repülőgépet, akivel mindig együtt ugrottunk távol a teremugró RT falai közt. Senkivel sem tudtam olyan távolra ugrani, mint ővele. Jókat beszélgettünk, közben pedig megkezdődött a kimenekítés. Először az én barátságos kerti kutyusomat húzták fel a helikopterre. Szegénykém nem túl jól viselte, ámde meglátott engem, és rögtön jobb kedvre derült, ahogy az a képen látható. Ungvári Igor pedig végre megszerelte a villanyt a kerti bódémban.
2010. november 7., vasárnap
Új megálló: A mocsaras
Szerbusztok drága lelkeim! Elértünk a következő uticélhoz, a kerti mocsaras részhez. Bevallom, nem is sejtettem, hogy ilyen ilyen is van az én kertecskémben. Teréz is megcsodálta, olyannyira, hogy beleesett az egyk kedvenc fasírtja. Igor sebesen lekapta, hogy legyen egy jó emlékünk. A végén azért sikerült kihalászni Teréz kedvenc, fűszeres-göcsörtös fasírtját.
2010. november 6., szombat
Kerti kikötő
Szerbusztok! Teréznek hála kiszabadultunk a barlangból, és észa felé vettük az irányt. Láttunk sok szép jót a telken, de sajnos megint sikerült eltévednünk, és a telek szélén kötöttünk ki, egy szép kikötőnél. Itt Ungvári Igor és a kerti kutyus megcsodált egy szentjános bogarat. Láthatóan nagyon örültek neki. A kutyus is egyre jobb állapotban van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)