A menekülés

Hát, drágáim, nagyon eltévedtünk az én kis telkecskémen. Misi már a kalapját rágcsálta, hogy hogyan is fogunk hazajutni. Pedig meg mernék esküdni, hogy a térképen jó irányba haladtunk! Szerencsére Marikám tárcsázta a 911-et, és rögtön jöttek is a légimentősök. Nagy meglepetésemre Hadovány Flóránt vezette a repülőgépet, akivel mindig együtt ugrottunk távol a teremugró RT falai közt. Senkivel sem tudtam olyan távolra ugrani, mint ővele. Jókat beszélgettünk, közben pedig megkezdődött a kimenekítés. Először az én barátságos kerti kutyusomat húzták fel a helikopterre. Szegénykém nem túl jól viselte, ámde meglátott engem, és rögtön jobb kedvre derült, ahogy az a képen látható. Ungvári Igor pedig végre megszerelte a villanyt a kerti bódémban.

Új megálló: A mocsaras

Szerbusztok drága lelkeim! Elértünk a következő uticélhoz, a kerti mocsaras részhez. Bevallom, nem is sejtettem, hogy ilyen ilyen is van az én kertecskémben. Teréz is megcsodálta, olyannyira, hogy beleesett az egyk kedvenc fasírtja. Igor sebesen lekapta, hogy legyen egy jó emlékünk. A végén azért sikerült kihalászni Teréz kedvenc, fűszeres-göcsörtös fasírtját.

Kerti kikötő

Szerbusztok! Teréznek hála kiszabadultunk a barlangból, és észa felé vettük az irányt. Láttunk sok szép jót a telken, de sajnos megint sikerült eltévednünk, és  a telek szélén kötöttünk ki, egy szép kikötőnél. Itt Ungvári Igor és a kerti kutyus megcsodált egy szentjános bogarat. Láthatóan nagyon örültek neki. A kutyus is egyre jobb állapotban van.

Telki kirándulás. Első megálló a cseppkőbarlang!

Elhatároztuk, hogy Én, Marikám, Teréz, és a Misi, elmegyünk egy kicsit kirándulni az én telkecskémre. Bevallom őszintén, még nekem sem volt alkalmam felfedezni az egész telkemet, de szerencsére Ungvári Igor felajánlotta, hogy csinál térképet, és kameráz. Így már 5-en lettünk. A térkép birtokában bizton állíthatom, aranyoskáim, hogy már nem tévedhetünk el! Igor úr igéretéhez híven csinált is pár fotót. Ebből most egyet megosztok minden kedves olvasómmal. Íme:

A kutyus jobb állapotban

Szervusztok aranyoskáim! Amint azt a lenti képen is láthatjátok, a kutyus állapota szépen javul, most már csak akkor akarja megenni a kezemet, ha végképp nincs nálam semmi jó falat. Ilyenkor persze gyorsan hazaszaladok egy kis frissensültért, hogy az én drága jószágom nyugodt legyen. Ez a kép a telek egy távolabbi pontjában készült, épp a határainál. Kicsit arrébb már Klementén Dániel telke van, aki mindig csak azt a kis hosszúkás levelű növényt ülteti a telkén. Mit mondjak, elég egyhangú, de hát ki vagyok én, hogy beleszóljak. Az én életem viszont egyre eseményteljesebb, holnap ugyanis Marikámmal, a Misivel, meg a Terézzel túrázunk egy jót, itt az én kis telkecskémen. Bejárjuk az egész telket, közben pedig jókat lakmározunk Mari híres zsírszufléjéből. Ez lesz ám a móka! Már alig várom.